1. A SZÜLŐK HARCA (1865-1870)
Hogy a képeslevelezőlap "felmenői" a levél és a levelezőlap, aligha vitatható. De hogy ki és mikor "találta fel" a képeslapot, arról nagyon megoszlanak a vélemények.
Érdemes pár szót szólni a közvetlen előd, a levelezőlap megszületéséről. Hát nem ment simán... Amikor 1865-ben a német postakongresszuson felmerült a boríték nélküli, nyílt lapon történő levelezés gondolata, elemi volt a felháborodás. Méghogy üzenetünket valaki szabadon elolvashassa! Akkoriban a levelet, levelezést még meglehetősen körülfonta az a misztikum, hogy ez az urak fontos és bizalmas ("hétpecsétes titok") tevékenysége. A levelezőlap igénye mintegy az üzenetküldés demokratizálódását is jelentette.
Persze a praktikus szempontok is előtérbe kerültek. Kimutatták, hogy a levelek döntő része manapság (illetve "akkornapság") már csak egyszerű üdvözletet vagy jókívánságot tartalmaz, amiben államtitkok, de még magántitkok sem szerepelnek. Akkor meg minek a drága levélpapír és boríték? Persze, akinek bizalmas közlendője van, használhatja továbbra is a levelet.
A hatásos érvelés és a közvélemény nyomására végülis sok országban indult meg a "levelezőlaposodás". Hadd legyünk annyira lokálpatrióták, hogy az első igazi levelezőlapnak az osztrák-magyar Correspondenz-Karte-t tekintsük, amelyet 1869. október 1-én bocsátottak ki, s Magyarországon 1869. november 1-étől "Levelezési lap" néven került forgalomba. Fontos, hogy díjszabása, szemben a levéllel, 5 krajcár helyett csak 2 krajcár volt.
2. A KÉPESLAP SZÜLETÉSE - 1870
A levelezőlap nehezen kivívott diadala után a képeslevelezőlap megszületése már sokkal könnyebben és gyorsabban történt. Persze az elsőség itt is vitatott, főleg amiatt, hogy mit tekintünk "kép"-nek. Vajon a lapra nyomtatott felségjel (címer, zászló) tekinthető-e annak? Mindenesetre én azok pártján állok, akik August Schwarz oldenburgi kereskedőt tartják a képeslap feltalálójának, aki 1870-ben egy német levelezőlap bal felső sarkára egy ágyú mögött álló tüzér képét nyomtatta. (Ne feledjük, ekkor folyt a francia-porosz háború) Tehát a képeslevelezőlap születési évének 1870-et tekinthetjük. Ezt fogadta el a Képzőművészeti Alap is, amikor az 1970-ben kiadott képeslevelezőlapjaira rányomtatta: "100 ÉVES A KÉPESLEVELEZŐLAP".
3. GYERMEKÉVEK (1870-1890)
Nem szólunk most arról, hogyan fejlődött ezalatt a húsz év alatt a kis ágyús kép egyre nagyobb, élethűbb képekké. Mindenesetre az ebből a korból származó lapok igazi ritkaságnak számítanak. Ezért csak egy fontos eseményről teszünk említést: az 1878-ban tartott Postaügyi Világunió összejövetelen szabványosították a levelező- és képeslapok méretét 140x90 mm-ben. (A "Levelezési lap" pl. csak 122x85 mm-es volt) Nemcsak a méretet, hanem a díjakat is egységesítették; a lapok díjszabását a levéldíjszabás felében határozták meg.
4. A KÉPESLAP FÉNYKORA (1890-1913)
Míg az 1870-1890 közötti időszak elsősorban a levelezőlap ugrásszerű elterjedésének időszaka, az 1890-1914 közötti évek a képeslap térnyerését hozták. Érdekes, hogy bár már az 1885-ös Postaügyi Világkongresszus jóváhagyta, hogy a képeslapok hátoldalát megosszák a címzés és a közlendő szöveg között, az úgynevezett hosszúcímzéses lapok egészen 1904-1905-ig megmaradtak. Tehát 1905 előtt csak a lapok képes oldalán levő parányi szabad helyre (vagy ami még rosszabb, a képet összefirkálva) lehetett írni.A posta 20 éves vonakodásának oka, hogy a hosszabb üzenetek íróit a drágább levél küldésére ösztökélje, még akkor is, ha az üzenet egyáltalán nem "titkos".
Erre az időszakra esik a képeslapgyűjtés nemes szokásának kialakulása. A hatalmas érdeklődés hatására a kiadók jobbnál jobb ötlekkel, humorral, nyomdatechnikai eljárásokkal állnak elő, s ez persze tovább fokozza az érdeklődés lavináját. Nagy siker az átvilágítós képeslap, amely fény felé tartva egy másik képet tesz láthatóvá. (például egy lap átszellemült arccal zongorázó hölgyet ábrázol, de a fény felé tartva láthatóvá válnak a szomszédok, amint fülüket befogva menekülnek el otthonról.)
5. HAZAI VIZEKEN
Magyarországon az 1890-es évek elején kezdődik a képeslapok elterjedése. Eleinte csak külföldi kiadók jelentetnek meg magyar lapokat, majd 1896-ban, a Millenium alkalmából egy 32 darabból álló magyar sorozat kerül piacra, amely történelmünk eseményeit, Budapest és néhány vidéki város jellegzetességeit mutatja be.Belföldre 2, külföldre 5 krajcár volt a tarifa. Ezen milleniumi lapok, különösen futott és 5 krajcáros példányai, megbecsült darabjai minden gyűjteménynek.
6. A PROPAGANDA SZOLGÁLATÁBAN (1914-1919)
Az I. világháború újabb hatalmas lökést adott a képeslapkiadásnak. Különösen a háború kitörését kisérő érthetetlen lelkesedés emelte az egekbe a képeslap-forgalmat. A katonabúcsú, a szeretett uralkodó és szövetségese (Ferenc József és Vilmos császár), a csataképek, a fegyverek, a háborús térképek, de legfőképpen a hadipropaganda kimeríthetetlen tárháza volt a lapok témájának. Minden valamirevaló katona lefotóztatta magát az egységével, s a fotó képeslapként vitte "haza" az aggódó, de büszke családnak a hazáért mindenre kész, de mégis hazavágyó hadfi szíve dobbanását...
Sok lap sokféleképpen ábrázolta, amint isten áldását kérik és kapják meg az osztrák-magyar-német seregek fegyvereikre, és valahogy senkit nem zavart, hogy az angol-francia-orosz lapokon ugyanez az isten az ellenségek fegyverét áldja.
Lelkes vagy felháborodott szövegek kísérték az elpusztított épületeket, városrészeket ábrázoló lapokat, aszerint, hogy mi pusztítottuk, vagy a mienket pusztították...
Megteremtődött a képeslap-költészet. A minőségre jellemző, hogy a "Gondolatban Veled vagyok, nappalon és éjjel/Gondolatom itt a Földön, csakis Te vagy nékem" már a legjobbak közé tartozott.
7. BÉKÉTLENSÉG A BÉKÉBEN (1920-1938)
A két világháború közötti időszakban csillapodott a propaganda, de távolról sem szűnt meg. Főleg a háborúban vesztes országok használták fel a képeslapot a tömegbefolyásolásra. Németországban a hadifoglyok elengedését követelték, majd választási kampányt folytattak képeslapokkal, míg 1933 után a nácik Göbbelsi propagandagépezetének áldozatává vált a képeslap. Magyarországon az irredenta lapok jelentek meg nagy számban, de a cserkész és vallási téma is uralkodó szerephez jutott. Nagy téma volt a XXXIV. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (1938. V.25-29.)
Ugyanakkor ebben az időszakban vált tömegessé a filmjelenetek (inkább a nyugati országokban és az USA-ban) és a színészek (főleg hazánkban) "képeslaposítása". Megjelentek a sportlapok, népszerű lett a leporelló, s annak az a fajtája, hogy a képeslapból lehett kihúzni harmonikaszerűen a kis képeket.
Bár a gyűjtők ebben az időszakban sem panaszkodhattak, mégis a lapok választéka, ötletessége érezhetően csökkent. Ebben nagy szerepe volt a korszerűbb nyomástechnikának, melynek következtében már a nagyobb példányszám volt csak kifizetődő, így a kínálat beszűkült.
8. NAGY HÁBORÚ,KIS LELKESEDÉS (1939-1945)
A II. világháború természetesen megihlette a képeslapkiadókat, de ezúttal nyoma sem volt az 1914-es lelkesedésnek. Ezért - bármennyire furcsa - sokkal több I. világháborús lappal találkozhatunk, mint a majd 30 évvel későbbi II. világháborússal. Mivel a "hátország" részese, de legalábbis elszenvedője volt a harcoknak, értelemszerűen hiányoznak a katonabúcsúztató lapok. A ritkaságot tovább tetézte, hogy a náci szellemiségű lapokat a háború után önként és parancsra megsemmisítették.
A téma általában ütközetek, katonai vezetők, kitüntetések, feltupírozott győzelmek, s persze az ellenség szenvedélyes vagy gúnyos szidalmazása. (Ez utóbbi főleg az angol lapokra jellemző). Magyarországon természetesen a "visszatért" lapok voltak népszerűek (Horthy fehér lovon vonult a visszaszerzett városokba). Akkoriban nem humornak szánták, de ma már komikusan hat, hogy a tankok és repülőgépek háborújában a magyar képeslapokon kerékpáros egységek hadbaindulásán lelkendeznek...
A "rugalmas elszakadás" idején már inkább csak a tábori posták levelezőlapjain olvashatóak a szovjetellenes szlogenek.
Érdekes színfolt Karády Katalin dalok kottájának és szövegének megjelenítése képeslapokon.
9. A SEMATIZMUS RABSÁGÁBAN (1946-1989)
A néhány évig tartó koalíciós idők, majd több mint ötven esztendeig regnáló szocializmus nem tett jót a képeslevelezőlapoknak. Kezdetben a silány minőség, később a tartalmi egysíkúság keserítette a gyűjtőket. Mindezért csekély kárpótlást jelentett a rendezett lapkiadás, a kiszámíthatóság. Az akkori lapfajták:
- puha kisalakú fekete-fehér, ára 60 fillér
- ugyanez kicsit jobb minőségben, ára 1 Ft
- kemény kisalakú fekete-fehér, ára 1,2 Ft (rövid ideig 1,4 Ft)
- puha nagyalakú színes, ára 1,5 Ft, később jobb minőségben 2 Ft
- kemény, nagyalakú, fekete-fehér, ára 2 Ft
- hosszú, színes, ára 2,5 Ft
- hosszú, fekete-fehér (elég ritka) 2,8 Ft
A nyolcvanas években már forgalomba kerültek jobb minőségű és változatosabb kivitelű - extra nagy, kör alakú, térhatású (ún. dimenziós) stb. - képeslapok is, persze borsosabb áron. A hatvanas években nagy divat volt a "hangos képeslap" melyet lemezjátszón meg is lehetett hallgatni. Ezek voltak a Colorvox lapok, 12 Ft-ba kerültek. Hogy ne sérüljenek, borítékban adták fel őket, de ezek kivételesen azért képeslapoknak számítanak.
A gyűjtőket, a rendszerezést segítették a lapok hátulján levő számok. (magyarázatukat lásd a "Leggyakoribb kérdések megválaszolása" link 13. pontjában.)
A témaválasztás rendkívül egysíkú volt, a legnépszerűbb épületekre korlátozódott. Azokból viszont százféle változat, különböző irányból és különböző napszakban. Utcakép alig, ötletek elvétve sem.
Az ötlettelenség legjellemzőbben az üdvözlőlapoknál mutatkozott meg. A század első felének giccses, szirupos lapjaiért művészeti értelemben nem kár, de ennek visszahatásaként az összes karácsonyi lap fenyőágból, rajtuk egy-két díszből, esetleg néhány gyertyából állt. Az még csak érthető, hogy a Jézuska, angyalkák, vallási motívumok eltünedeztek, de az emberek, gyerekek, vidámság száműzésére nincs ideológiai magyarázat. Az újévi lapok vidámabbak voltak, de az ábrázolás kimerült a naptár, pezsgő, kéményseprő, esetleg újévi malac, szerpentin és papírcsákó dekorációban.
10. A JELEN CSALÓDÁSAI (1990-2005)
A rendszerváltásnak sokan örültek, s tán még többen csalódtak benne. Köztük a képeslapgyűjtök népes tábora.
Vártuk a liberalizált kiadásból jövő konjunktúrát, a választék bővülését, minőségjavulást, a konkurenciából fakadó árverseny miatti olcsóbbodást és főleg ötletes újdonságokat, érdekességeket. No ebből szinte semmisem valósult meg. Tömören: sok kiadó, kevés ötlet.
Vajon miért?
Őszintén be kell vallanunk, hogy a képeslapküldés kiment a divatból. A mobiltelefon, SMS, e-mail gyorsabb, esetenként még olcsóbb is, a lelassult és megdrágult postai szolgáltatásnál.
Sőt, a Magyar Posta gyilkossági kísérletet hajtott végre a képeslapok ellen. Nevezetesen: eltörölte a lapok kedvezményes díjszabását. Emlékezzünk csak történetünk elejére: a levelező lap éppen azért jött létre, hogy a rövid, bárki által elolvasható üzenetet olcsóbban lehessen továbbítani.(Akkoriban 60 százalékos volt a kedvezmény!)
A képeslapforgalom ellen szól az a "nyugati" szokás is, hogy képeslapot sok üzlet árul, de bélyeg nem kapható. Kinek van kedve Posta keresésére áldozni a drága időt, hogy megírja "szerencsésen megérkeztem", ha többnyire előbb érkezik haza, mint küldött képeslapja...
Újdonság egyedül az ingyenes reklámlapok megjelenése. Itt még jópofa ötletekre is bukkanhatunk. Gyűjtésük kicsit hasonlít nagyapáink, dédapáink gyerekkori számolócédula gyűjtéséhez, sokan nem is tekintik igazi képeslapoknak őket. (Lásd a "Válaszok a leggyakoribb kérdésekre" link 9. pontját.)
11. AZ ELLENTMONDÁSOS JÖVŐ (2006- )
Mi lehet a képeslevelezőlap jövője a III. évezredben?
Nagy és erős a konkurencia. A mobiltelefon gyors és egyszerű, és még halljuk is akinek üzenni kívánunk. Ha drágálljuk, ott az SMS. Ha kép is kell, az MMS már a képeslap teljes illúzióját nyújtja. Különben is, már nem annyira érdekes a kép, mint régen, hiszen az "otthon maradó" egy kattintással megnézheti az interneten az összes város minden turisztikai látványosságát. Az üdvözlőlapokat pedig helyettesíthetik a virtuális képeslapok.
Akkor hát vessük tűzbe lapjainkat, s üljünk halotti tort körötte?
Azért mielőtt tűzrakáshoz készülnénk, megpróbálom két gondolattal eloszlatni a képeslapgyűjtés egén tornyosuló sötét felhőket.
1. A modern hírközlési lehetőségek konkurenciája csökkenti a képeslapok iránti keresletet, de nem szünteti meg. A festészet sem szűnt meg a fényképezés feltalálásával, a mozi és a színház sem halt meg a televízió megjelenésével és az újságok is túlélik az internet elterjedését.
2. Ha a képeslapkiadás véges is lenne, a képeslapgyűjtés akkor is örök. Hányan gyűjtenek görög-római pénzeket, reneszánsz festők műveit, a Horthy korszak vagy a szocializmus rekvizítumait. Vagy hogy témánknál maradjunk, mondjuk I. vagy II. világháborús lapokat. Pedig ugye ezekből már sohasem készül újabb. És a gyűjtés szépségét csak növeli, ha nehezebb hozzájutni egy-egy gyűjtményünkből hiányzó példányhoz.
Tehát a képeslevelezőlap olyan, mint a Fradi. Volt, van, lesz, míg a Földön ember lesz. Bár a Fradiért manapság már nem is merném tűzbe tenni a kezem...